"-Mindig is szerettem. De nem könnyítette meg.
-Miért lenne könnyű szeretni? Az élete műve vagyok, és viszont. Ez a szerelem."
\párbeszéd a filmben Tolsztoj és felesége között\
az orosz népről. Tolsztojról. emberekről. a világról ahol nincs fekete vagy fehér.
ki értette meg igazán a nagy írót?
ő maga elhitte-e azt amit vallottak körülötte, tőle, róla?
és mások elhitték-e azt amit mondtak róla?
tényleg a szeretet volt a legfontosabb a tolsztojánusoknak?
szabályok gyűjteménye vagy több annál a nagy eszme?
egy nő akivel 48 évet élt le. egy nő aki a háta mögött állt. aki segítette még az írásaiban is. egy szerelem ami egy levéllel kezdődött. azzal, hogy kibetűzte a férfi kiolvashatatlan írását. úgy tűnt örökké tart. és mégis véget ér? vagy ez inkább csak látszat? a fontos dolgok nem szűnnek meg létezni, csak talán elmennek, ahogy Tolsztoj is elment.
egy nő aki talán igazán ismerte és értette. és aki igazán az idegeire tudott menni, de mégis szerették egymást.
erről szól. vagyis egy nagyon kis töredéke ez annak amiről szól. sokkal mélyebb, sokkal árnyaltabb. és rengeteg kérdést vet fel.
ha amerikai sikersztori lenne ott fordult volna meg a cselekvés számomra, hogy nem adja oda a tollat a végrendelet aláírására. de hát ennél több a főszereplő. nem lehet azt mondani rá, hogy átáll a jó oldalra, mert van egyáltalán olyan hogy jó oldal? az eszme oldaláról nézve az a leghelyesebb hogy odaadja...
és mindemellett gyönyörű orosz táj. orosz ingek. nyírfaerdők. szép zenék. lenyűgöző.
meg akarom nézni újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése