valahogy ezt a szülinapot is túléltük.
az érzelmi magasfeszültség kivágta a biztosítékot a nap végére és végigsírtam az estét.
ilyenkor érzem igazán, hogy egy érzelmi analfabéta vagyok.
és anya próbált vigasztalni és én csak annyit szerettem volna, hogy odabújjak hozzá és kisírjam magam kérdések nélkül. de nem mertem megtenni. és belém hasított az a tudat, hogyha már neki sem akkor ki másnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése