képzelt emlék a sugovica partjáról

a terasz lépcsőin takarítottam a csempét ma. a vizes mohának éppen olyan illata volt, mint annak a délutánnak, amikor kagylókat gyűjtöttünk a Sugovica partján. víz, homok, hínárok és napfény illata. az üres kagylóhéjakat, mint kincseket hoztuk fel a víz alól, miközben véresre vágták a talpunkat, térdünket. akkor az sem számított. lusta, nyárvégi délután volt. az úszástól kimerülten feküdtünk ki a homokra, ahol kértél, ne mozduljak, hogy körberakhass kagylókkal és kavicsokkal. a műalkotás elkészültével hunyorogva néztél rám, mert szemedbe sütött a nap, és azt mondtad, szép vagyok. akkor jöttem rá, hogy szeretlek, mert neked hunyorogva is elhiszem.

2017

új év - új poszt

új erő - régi harcok

új hibák - új kegyelem

új utak - új forrás

új bor - új tömlő

új istenkép - (r)égi szeretet,
amely soha nem adja fel

!

álmatlan

ha a ki mint veti ágyát igaz akkor én síkos utakat vetek és csúszok lefelé megállás nélkül és ütközéskor sikít a test és saját hangomra ébredek és felkelek és zihálva kereslek és nem vagy. én sem vagyok. nem is fájt igazán csúszok újból és félek és csattanok és kilök az ágy és mezítláb kereslek a függöny mögött ahová olyan sokszor bújtál de nem vagy. én sem vagyok. a következő körnél már nem remeg a láb és siklok és várom a végén az apró darabokra szakadást mert már nem kereslek és nem tudom vagy-e. de én újra létezem.

halk zuhanás

Radnóti Miklós

Szerelmes vers

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,

majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!

Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.

Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.

gyújtós

a szobában félhomály.  vadlibák sírása hallatszik be. a kandalló melege hiányzik, és a kezed a kezemből. majd holnap. hiszed is, nem is, mint a népmesékben. holnap tudni fogod, mit kell tenni. igen, majd holnap. de holnap nincs. csak ma van. fagyosan kopogó jelen. eltüzeltük minden fánkat, parázsban kotorászok. súlytalan önmagamat teszem a tűzre. ha te is rádobod magad, elég lesz egy életre kettőnknek.