én ültem egy asztalnál. te odajöttél, mellém ültél, megsimítottad arcomat, súgtál valami szépet. azt, hogy szép vagyok, fontos vagyok számodra, hiányoztam, vagy más egyéb közhelyet, már nem is emlékszem, csak azt tudom, hogy álmomban is éreztem ennek a jelentőségét. azt, hogy végre beteljesült amire oly régóta vágytam. magadhoz vontál és én boldog voltam. aztán jött a felismerés, hogy foglalt vagyok. te nem tudtad még... aztán belépett az ajtón az illető. mi szétrebbentünk és én odamentem hozzá. adtam egy puszit a szájára majd könnyes szemekkel annyit mondtam neked, hogy sajnálom és kimentem a szobából. forró könnyeket éreztem az arcomon. dühös voltam rád, amiért csak most jöttél és magamra, hogy nem tudtam várni rád. és mégis sajnáltalak, mert tudtam, hogy most már döntöttem és nem fogok visszalépni.
borzasztó álom volt. megfogalmazta mindazokat a félelmeket amik másfél hónapja bennem vannak. félek az elköteleződéstől. attól, hogy nem léphetek ki ha esetleg jönne az a valaki és szüksége lenne rám...
???
??
?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése