!!!

le kellene hajolni a kicsinyekhez, az elesettekhez, a megvetettekhez, akiket lenéz a világ. a mindenki szemében bolondok kezét megfogni. átölelni a sírókat, felemelni a gyengéket. szeretni a szerethetetleneket. segíteni ott is, ahol látszólag nem lehet. belekiáltani a sötétségbe, hogy van, aki a megrepedt nádszálat nem töri el, a füstölgő mécsest nem oltja ki. hirdetni az örömhírt minden teremténynek, azoknak akik sóvárognak az Isten fiai után.

s az Isten fiai csendben vannak. az Isten fiai csodát várnak és jeleket s közben eltelik az élet. ők maguk is megrepedt nádszálak és füstölgő mécsesek...

 "when people run in circles its a very, very mad world"

a pap prédikált az irgalomról, a lévita énekelt róla, a samaritánus pedig cselekedte azt...
egyre többször egyre erősebben egyre több helyről jön elő, hogy nem beszélni hanem megélni, nem csak tanulni hanem megcselekedni... és nem érzem magam képesnek semmire.