Azt mondtad, jót fog tenni nekem a levegőváltozás. A levegő tényleg remek itt északon, csak a változást nem észlelem. Három hónapja nem beszéltünk, leszámítva a leveled, amit a kedvenc könyvemmel küldtél utánam. (Tudtad, hogy hiányolom.) Döntésekről és tervekről írtál benne. Az érzéseidet soha nem említetted. S még ezzel a levéllel is hallgatsz. Én meg nem tudok másképp gondolkodni, mint érzésekben.
Még mindig nem érzékelem a változást. A sétáim során neked mesélem napjaimat, veled együtt ízlelgetem e különös nép szavait, veled hallgatom a tengert. Pár napja azonban valami kizökkentett. Hajnalban indultam útnak, és egy jávorszarvast láttam távolról a tisztáson álldogálni. A torkomban lüktetett a szívem és Fekete István barangolásai jutottak eszembe, meg Márai két barátja a vadászat reggelén. És tudtam, hogy te is erre gondolnál, és ott állsz és látod, amit én. Annyira valóságszerű volt a pillanat, hogy mikor észrevett a szarvas, és elszökellt a sűrűben, kiesve az igézetből nem értettem, hová tűntél mellőlem. Ahogy visszaértem a sétából, nekiültem leírni az élményt, de újra és újra kiszökken az ujjaim közül, mint a jávor. Azóta nem találok vissza hozzád.
https://www.youtube.com/watch?v=dfwe5LiSBe0
Még mindig nem érzékelem a változást. A sétáim során neked mesélem napjaimat, veled együtt ízlelgetem e különös nép szavait, veled hallgatom a tengert. Pár napja azonban valami kizökkentett. Hajnalban indultam útnak, és egy jávorszarvast láttam távolról a tisztáson álldogálni. A torkomban lüktetett a szívem és Fekete István barangolásai jutottak eszembe, meg Márai két barátja a vadászat reggelén. És tudtam, hogy te is erre gondolnál, és ott állsz és látod, amit én. Annyira valóságszerű volt a pillanat, hogy mikor észrevett a szarvas, és elszökellt a sűrűben, kiesve az igézetből nem értettem, hová tűntél mellőlem. Ahogy visszaértem a sétából, nekiültem leírni az élményt, de újra és újra kiszökken az ujjaim közül, mint a jávor. Azóta nem találok vissza hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése