Közöm van hozzád. Nem tudom másképp mondani, mert igazán magam sem értem. De tudom, hogy közünk van egymáshoz. Kell, hogy ketten legyünk egyek. Nem azért, mert szükségünk van a másikra a létezéshez, mert nem. Egyedül is megálljuk a helyünket, mert önálló, értékes, emberi lények vagyunk. De kellünk azért, mert ketten együtt jobbá tudunk válni, mert összetartozunk. Nem értem, hogy te ezt miért nem érzed, és ha te nem, nekem miért kell? Miért kell ezzel a tudattal lefeküdnöm, és ezzel kelnem, mint egy lappangó betegséggel, amit nem lát más, csak én érzem, hogy valami nincs rendben odabenn.
Nincs ez így jól. Túl vagyok már szakításokon, de azokat túléltem, mert tudtam, hogy így kell lennie, mert nem illünk össze, mert nincs igazán közünk egymáshoz. Most nem tudok továbblépni, elengedni, beletörődni. Nem tehetem. Fogamat összeszorítva tenném meg a következő lépést előre, de nem tudom. Képtelen vagyok mozdulni, de változtatni sem a dolgokon. Mert közöm van hozzád.
Azt mondják erre, bolond vagyok. Bolond, mert szeretlek, de nem tudok továbblépni. Úgy gondolom, nem nagyobb őrültség ez annál, mint, hogy azt mondod szeretsz, de nem lehetsz velem. Ketten vagyunk bolondok és mégis magányosak...
Mert a bolondság mindig magányos állapot.
Nincs ez így jól. Túl vagyok már szakításokon, de azokat túléltem, mert tudtam, hogy így kell lennie, mert nem illünk össze, mert nincs igazán közünk egymáshoz. Most nem tudok továbblépni, elengedni, beletörődni. Nem tehetem. Fogamat összeszorítva tenném meg a következő lépést előre, de nem tudom. Képtelen vagyok mozdulni, de változtatni sem a dolgokon. Mert közöm van hozzád.
Azt mondják erre, bolond vagyok. Bolond, mert szeretlek, de nem tudok továbblépni. Úgy gondolom, nem nagyobb őrültség ez annál, mint, hogy azt mondod szeretsz, de nem lehetsz velem. Ketten vagyunk bolondok és mégis magányosak...
Mert a bolondság mindig magányos állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése