a terasz lépcsőin takarítottam a csempét ma. a vizes mohának éppen olyan illata volt, mint annak a délutánnak, amikor kagylókat gyűjtöttünk a Sugovica partján. víz, homok, hínárok és napfény illata. az üres kagylóhéjakat, mint kincseket hoztuk fel a víz alól, miközben véresre vágták a talpunkat, térdünket. akkor az sem számított. lusta, nyárvégi délután volt. az úszástól kimerülten feküdtünk ki a homokra, ahol kértél, ne mozduljak, hogy körberakhass kagylókkal és kavicsokkal. a műalkotás elkészültével hunyorogva néztél rám, mert szemedbe sütött a nap, és azt mondtad, szép vagyok. akkor jöttem rá, hogy szeretlek, mert neked hunyorogva is elhiszem.
2017. ápr. 21.
képzelt emlék a sugovica partjáról
a terasz lépcsőin takarítottam a csempét ma. a vizes mohának éppen olyan illata volt, mint annak a délutánnak, amikor kagylókat gyűjtöttünk a Sugovica partján. víz, homok, hínárok és napfény illata. az üres kagylóhéjakat, mint kincseket hoztuk fel a víz alól, miközben véresre vágták a talpunkat, térdünket. akkor az sem számított. lusta, nyárvégi délután volt. az úszástól kimerülten feküdtünk ki a homokra, ahol kértél, ne mozduljak, hogy körberakhass kagylókkal és kavicsokkal. a műalkotás elkészültével hunyorogva néztél rám, mert szemedbe sütött a nap, és azt mondtad, szép vagyok. akkor jöttem rá, hogy szeretlek, mert neked hunyorogva is elhiszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
olyan ez számomra mint egy időhurok. innentől csak azt látom, hogy örökké süt a nap, a hold fent van az égen, száll a por, illatozik a moha, és az idő megállt valahol augusztus és szeptember között félúton, pont a szeretlek előtti pillanatok valamelyikében. hogy pontosan melyikben, azt senki sem tudja. pont ettől olyan, amilyen: örök.
VálaszTörlés