május volt*

május volt... ragyogó május. a folyó felől érkező bódító virágillat már napok óta rátelepedett az emberek lelkére. felkavarta az indulatokat és felkorbácsolta a vágyakat. feszültség és zavar vibrált a levegőben. nem lehetett tudni melyik pillanatban robban ki egy vita a kávézó piros csíkos napernyőivel ellátott teraszán. a pincér kapkodva járkált az asztalok között és fojtott hangon kért elnézést egy-egy földön landoló csészéért. a galambok idegesen röppentek fel a szökőkút peremére ha járókelő közeledett. mindenki érezte a közeledő vihart, de nem gondolták hogy ilyen hamar itt lesz. a sötét felhők már a város felett jártak. egy hatalmas dörrenéssel becsapott az első villám valahol a templom közelében. hatalmas cseppekben eleredt az eső s az emberekből alig hallható sóhaj kíséretében kiszállt az összes felgyülemlett indulat. megnyugodtak a lelkek és sietve indult mindenki valami fontosabb dolog után nézni. a nyomasztó virágillatot elfújta a szél és az esőcseppek patakká duzzadva bukdácsoltak a macskaköves szűk utcácskákon lefele. én csak álltam az utcán és hagytam hogy lemossa a langyos tavaszi eső az összes kétségemet. éreztem ahogy kibékülök a világgal és saját magammal. kiabálni lett volna kedvem, ugrálni és táncolni, de csak egy mosoly jött a számra és tudtam, hogy mindennek így kellett történnie ahogy történt.  és felszabadultan szaladtam hozzád, hogy elmondjam sosem tudnék haragudni rád...