'Ami fájt örömre fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat,
hát néked zengjen
és el ne hallgasson
a dicséret.'
ősz van gyerekek. sárguló falevelekkel. iskolával és enyhe letargiával.
mellesleg még mindig a tegnap kábulatában vagyok.
láthatatlan kötelék. :) egymásra nézünk és fülig ér a szánk. :)
ha eltévednénk a szürke folyosókon, ahogy Esti tette, csak nevetnénk. először zavartan majd szívből jövően. és nem esnénk kétségbe. egymásra néznénk és tudnánk hogy semmi baj. hatalmas mosoly és rendben lesz minden. vele csak nevetnék mindenen...
azt hiszem végre lesz időm olvasni! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése