2010. szept. 8.

látod nincs mit mondanom... a napot az órát sem tudom,
csak várom, hogy üzend, hogy vársz...

az járt a fejemben tegnap félálomban, hogy egyetlen vágyam a te hangodra aludni el. annak is örülnék ha csak dúdolnál az ágyam szélén ülve... sosem aludnék el olyan boldogan ha tudnám hogy te ülsz mellettem és vigyázod az álmom...
most is előttem van a mosolyra húzódó szád és a cinkos tekinteted. és hetek óta csak sír a lelkem miattad hogy rossz időben és rossz helyre születtem.

és napok óta csak várom, hogy üzend, hogy vársz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése