itt nem az a kérdés, hogy fel akarunk-e nőni vagy sem. az élet nem tesz fel kérdéseket. csak odadob egy olyan helyzet elé ahol minden út járhatatlannak tünik s akárhogy is döntünk, jól vagy kevésbé jól, valami úgyis eltörik bennünk. elvész az ártatlanságunk. összetörnek a tökéletes világról alkotott illúzióink. és eltünik az a gyermek belőlünk, akihez annyira ragaszkodtunk gyeremeki naivsággal... felnövünk, és felvesszük a felnőttek komoly, felelőségteljes és örökké gondterhelt álarcát.
egy örökkévalóság telt el azóta amióta utoljára írtam. nincs netem. :) és a lopott 10 percek az internet előtt nem elegendők blogírásra. ez is egy kivételes alkalom.
most így végigolvasva az őszi postokat némelyiknél úgy éreztem meg kellene nyomni a törlés gombot. de nincs szívem. úgysem lehet megváltoztatni a múltat, akkor meg minek... legyenek ott tanulságul, fekete foltként.
megvan az érettségi. 93%os magyarral.:) a többi nem érdekel.
3 hét múlva EFOTT Szolnok. :D
szeptembertől meg PTF.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése