estém

19 óra 21 perc. fáradtság. elvileg még 20 óra 50 percig órán vagyok, ahol arról kell beszélnem, hogy milyen érzések, gondolatok tolulnak fel bennem egy haiku elolvasása kapcsán. gyakorlatilag 2x80 percnyi szenvedés után most a szobámban ülök és eszemben sincs visszamenni az érzéseimről elmélkedni. az este eltöltésére irányuló lehetőségek sorozata bukkan fel agyam félhomályos zugaiban. fürdés most és rögtön alvás. esetleg fürdés, Tolsztoj olvasás és alvás. vagy szimplán alvás. a legvalószínűbb a netezés, fürdés, olvasás, alvás kombináció. 19 óra 28 perc. döntés még nem született és az alvásra fordítható értékes percek egyre csak fogynak. 19 óra 31 perc. cselekvésképtelen. a lámpa vibrál. 19 óra 33 perc. eszembe jut a kedd és újabb 2 perc telik el a semmibe mosolygással és az emlékek felidézésével. 19 óra 34 perc. fészbukon rámír egy ember. minden eldőlt. még 1 óra beszélgetés mert fontos személy.