elvarratlan szálak

eljött a várva várt ősz. a kedvenc évszakom. hirtelen váltott nyári kánikulából szürke, hideg, esősre. elrontotta mindazt amit ettől a naptól vártam. és így maradt két elvarratlan szál az életemben... pedig talán pont kerülhetett volna mindkét történet végére. most megint bizonytalanságban és némaságban töltött hónapok következnek? mit hoz a holnap? vajon tartogat-e még olyan meglepetéseket mint az elmúlt kedd este? sokszor van ez így. vársz valamit, egy találkozást heteken hónapokon át és nem következik be. máskor pedig egy nem várt pillanatban az öledbe hullik minden egyszerre és nem tudsz hirtelen mit kezdeni a helyzet abszurdságával. Isten útjai kifürkészhetetlenek. szinte sosem akkor érkeznek meg a dolgok amikor mi emberek elképzeljük. de nem nyavalygok. biztos hogy így volt jó ahogy történt, ilyen szürreális módon. kellenek néha a meglepetések.

egyenlőre még ott tartok, hogy helyre kell tennem magamban a dolgokat. kedd óta nem volt sok időm gondolkodni és talán valljuk be őszintén inkább el is hessegettem magamtól a gondolatokat. józanul kell átgondolnom, nem belemagyarázni semmit a történetekbe bármennyire is szeretném. "ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja." ha nem gondolok bele semmit, akkor talán könnyebb lesz az elkövetkezendő időszak. de akarom egyáltalán, hogy könnyebb legyen?