Ha meghallom ezt a számot egyből a Tátra jut eszembe. Egy két héttel utána is még a varázsa alatt tartott és nem tudtam belőle kilépni.Gondolatban ott jártam a szálló folyosóin, reggeliztem köménymagos kenyeret, jártam mezítláb a patakban amelynek olyan hideg a vize, hogy pirosra marja a lábujjaidat, feküdtem a hatalmas fenyők alatt a padlószőnyeg puhaságú zöld mohán, ébredtem a ködbevesző hegyláncok és a völgyben vonuló bárányok látványára, éreztem az áfonya és a csúcscsoki ízét a számban, kortyoltam a kristálytiszta tengerszem vizéből, éreztem a hegycsúcsra felérő vándor örömét, lebegtem ég és föld között egy lanovkán, láttam hegyi kecskéket és mormotákat szaladgálni a hegyoldalban, másztam szakadékok felett láncokba kapaszkodva és láttam magam előtt egy kék szempárt és harcoltam e tekintet ellen. De minden hiába... Mit ígért ez a szempár? Semmit. És én mégis belébolondultam. Néha még ma is látom ahogy jön felém és nagy komolyan néz. Szeme mélyén kérdés ül. Az élet legfőbb kérdése amelyre emberi szavakkal nem lehet válaszolni, csak az életed teljességével, vágyakkal, szándékokkal és végül tettekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése