"Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."
*
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje
szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud
szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli,
hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a
másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége
van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
*
"Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket."
*
"Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a
váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg.
Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik
különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet
végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt
reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki
bennünket nem szeret."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése