a fáradtságnak azon a fokán amikor már minden mindegy. amikor csak sírna az ember legszívesebben. és meg is teszi. nem törődve azzal, hogy hányan látják. amikor tátott szájjal alszik a vonaton minden egyes alkalommal ha haza kell utaznia csupán csak egy fél napra... amikor órán első sorban a tanár orra előtt majdnem leesik a székről mert elbóbiskolt. ilyen szokott lenni a december? nem rémlik. eddig a legszebb időszak volt a sok színes program miatt. most meg rohanás és beadandók és sulis hétvégék két összeomlós sírás között. és közben kerülni az egyedüllétet, nehogy szembe kelljen néznie önmagával. jobb beszélni apró semmiségekről, mint kimondani az igazságot. de mi is az igazság?
teach me how to be loved! ♥
♥ 
♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése