'karóval jöttél' életérzés

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

 \József Attila\

 

fásult közöny. lappangó fájdalom. kínzó tétlenség. fel-fel törő magány. ideges kapkodás. kényszerpihenő. rettentő vágy kiabálni, sikítani, üvölteni. nagyfokú szeretetéhség. sajgón múló szerelem. életundor. kilátástalanság. levegőért kapkodás. tehetetlenségérzet. véríz a számban. értelmet összeroppantó gondolatok. félelem a felelősségtől. be vagyok zárva a Hét Toronyba...