"Tégy engem mint pecsétet..."

kifolyik az idő az ujjaim közül. ma sem tanultam semmit... de internet hiányában közösségi életet éltünk itt a kollégium falai között. volt kent-kupé és hócsata, hóember építéssel együtt. általános iskolás korunk óta ismét nőnek érezhettük magunkat, mert megmosdattak a fiúk! ;)(és mire leírom ezt a pár sort a hóember is megadta magát a délután óta szakadatlanul hulló esőnek és ledőlt egy kicsit pihenni. mi meg bentről siratjuk. és átfut az agyunkon, hogy autóba tesszük és felvisszük a Normafához, hadd éljen még egy kicsit...)
képtelen vagyok leülni és tanulni, odakoncentrálni, mert ahogy elkezdem unni az anyagot(ami egyháztöri kapcsán igen hamar előjön), jönnek a gondolatok feltartózhatatlanul és gyártja az agyam a teóriákat, hogy hogy s mint lesz ha vége lesz a 21 napnak. ha vége lesz akkor hogy élem túl és ő hogy fogadja, s ha nem lesz vége akkor hogyan tovább? aztán rájövök (sokadjára) hogy nem ezen kell filózni, hanem átadni Istennek teljesen és csak a Vele való kapcsolatra összpontosítani. könnyű mondani...
engedelmeskedni azonnal-örömmel-teljesen.
azon töprengek hogy ha kiírnám magamból talán könnyebb lenne nem rá gondolni...

hmmm. de ezek már megint csak az én kis gondolataim lennének. "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.

Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." Ézsaiás55:8-9
ennyit erről... lassan kezdek begolyózni. abba kell hagynom. lassan erről szól minden, mindenben jeleket keresni... borzasztóan emberi vagyok és gyenge... légy úrrá az én erőtlenségemen!!!! kérlek Papa...
a lényeg hogy a Te terved tökéletes, reménnyel teljes, a lehető legjobb amit elterveztél az én életemre. és én a legjobbat szeretném, nem akarok megelégedni holmi B tervvel.

a böjt előtti éjszakán, amikor éjfél körül felébredtem arra, hogy borzasztóan szaggat a fejem az előző napi sírástól és ismét könnyekben törtem ki ez a mondat jött elő bennem. nem is mondat, hanem egy részlet az Énekek Énekéből: tégy engem mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra. és azóta itt mocorog bennem. most utánanéztem, hogy mit is jelenthet és ezt találtam:

" Tégy engem szívedre mintegy pecsétet, mondja szerelmes az  szerelmesének, Isten az  gyermekének. Más szóval is hangot lehet adni ennek a kérésnek: zárj szívedbe, vigyázz rám, kapcsolj össze magaddal, másnak ne adj helyet ! A pecsét erõsítsen meg téged ebben, de ugyanakkor, zárja le az ezután kopogtatók sorát, kik szívedet veszik célba,mert "Én vagyok az elsõ és az utolsó",egyedül én. Most kérdezzük meg, miért olyan fontos, hogy a pecsét a szívre kerüljön? Azért, mert a szívben lehet igazán megbizni ? Nem. Sõt, azért kell Isten pecsétje a szívünkre kerüljön, mert megbizhatatlan, minden gonoszra hajlandó. (...)A szív megbizhatatlan, a szívre iga, a szívre pecsét kell, a mi javunkra, mert nehezen tanul.
 Az Ige, a tûz lángjához hasonlítja a szeretetet. Noha az erõt jelzi a láng, mégis veszélyt hordoz magában. Miért ? Mert a tûz éghet nagyobb vagy kisebb lánggal, pislákolhat, sõt ki is aludhat. Az állandó tehát nem a lobogása, hanem az Úr lángja. A biztosíték ezért nem bennem, hanem az Úrban, a pecsétben van. Ez a láng a bizonyosság, a kitartás, a kötelezés, az emlékeztetés lángja, a szeretet éltet lángja. Olyan láng és tûz ez, amit sok vizek nem tudnak eloltani, noha mi úgy tudjuk, hogy a tûz legnagyobb ellensége a víz, de nem így van. A tûznek nem a víz a legnagyobb ellensége, ahogyan a   hitnek sem a hitetlenség az ellentéte, hanem a ráció -mondta Kirkegaard. Éppen így a szeretetnek sem a szeretni nem tudás az ellentéte, mert Isten a kialudt szívet lángra tudja gyújtani. Izrael életében sem az volt a legnagyobb bûn, hogy volt idõ, amikor kevésbbé tudták Istent szeretni. A bûn nem a szeretni nem tudás, hanem a más szeretése, az Istentõl való elhajlás és idegen istenek utáni szaladgálás. A baj tehát nem a szeretetlenség -melybl lehet kérni Isten szabadítását,- hanem a más szeretése. A "víz": a próba, a kisértés, külömbözõ akadályok és nehézségek megpróbálják a szívet -és ezt senki sem kerülheti el,- a más szeretése és az azok után való szaladás, elhajlás azonban, megosztja a szívet. "Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra", hogy mind  az indulat, mind a cselekvés a Tied legyen."http://proteo.cj.edu.ro/quovadis/elmelked.htm