fröccs

 \Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen.

Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.\

s közben kiugrottam pár percre teát odatenni. mert hát mi más egy "jó" barát dolga mint teát készíteni. :)

egy Márai idézet a Garrenekből, pár hónapról ezelőttről amikor még keserű könnyek gyűltek a szemembe ha megláttam a tőle kapott szívecskés könyvjelzőmet és otthon a cserépkályhának vetve a talpamat olvastam, hogy ne kelljen gondolkodnom:

"Mentől öregebb leszek annál nyugtalanabbul érzem, hogy mindig felszabadulás, ha elmegy valaki, akit szeretünk. Péter, aggságomban semmi nem érdekel már olyan hevesen, mint a titok: miért nem bírjuk el azokat, kiket szeretünk? Meghalunk értük, igen, s élünk is érettük, a nap és az éjszaka minden órájában. De közben szemérmesek vagyunk, s ez a baj. Egész hosszú életemben szemérmes voltam azokkal akiket szerettem. Csak idegenekkel tudtam néha szemérmetlen lenni. (...) Én nagyon fiatalon már az irodalomból tanultam szeretni; de nem tudom, csakugyan ez a legjobb módszer? Ha mi emberek, - különösen mi nők, - egy hosszú életen át nem találjuk meg az egyetlen embert, akit bűntudat nélkül tudunk szeretni, kénytelenül átadjuk magunkat az irodalomnak. Ez a kárpótlás nem tökéletes; de be kell érni a cserepekkel."

"Ez volt a pillanat, amelyet Péter mindeddig ösztönösen gyűlölt és került az életben: a pillanat, mikor minden következménnyel felelni kell valakinek."

\valakinek hinnie kell, hogy szebb lesz majd az a sor, amit egyedül ő maga írt, és az indulásról szól.

ne bánd ami megtörtént, hisz nem volt veled semmi baj. csak ez most épp egy búcsúdal.\

 \Just a second we're not broken just bent

And we can learn to love again\ Pink♥

azon gondolkodtam, hogy még jó, hogy nem Szeged mellett döntöttem, mert csak Pítr ment oda és akkor meg kivel bandáztam volna?  :o mindehogy így kellett lennie ahogy volt. :)

a másik meg: valamelyik órán eszembe jutott a héten, hogy pont a konfi előtt olvastam ézsaiás43:18-19et.

"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok."

ezt írtam anno arra a kis papirosra biztatóul annak aki húzza, aki jelen esetben Ő volt. talán előszele volt annak, hogy vége lesz. és most bizonyossá tette, hogy vége kellett, hogy legyen, mert Isten más tervez, újat cselekszik az életünkben. és hiszem, hogy el is kezdődött az a bizonyos új fejezet az életemben.

egy kicsit könnyebb már a napokban így a konfi óta. már nem dobban a szívem akkorát mint régen, kevesebbet is látom és már ritkábban kapom magam azon, hogy "mosogatni" megyek a konyhába állandóan csak hogy összefussunk, és könnyedén ott tudom hagyni a konyhát ha annak eljött az ideje. persze még néha nem bírom ki és megnézem fészen hogy mi történt vele, de úgy érzem lassan de biztosan túl tudom magam tenni rajta. és ez nem az én érdemem, hanem az én drága jó Mennyei Atyámé, akinek azt mondtam, hogy most már szeretnék továbblépni és felejteni és kilépni az önsajnálat mocsarából, a sebek nyalogatásából és megadta, hogy kerek 6 napon át nem találkoztam vele és könnyebb elviselni akkor is ha látom. persze hullámvölgyek lesznek még, de olyankor tudatosítanom kell azt, hogy nem az érzésekre kell figyelni, hanem arra amit tett Isten velem és az ő ígéreteire. :)