"Én például szeretek nő lenni. Jól van, elismerem, ez még nem ok a büszkeségre, de mindig is szerettem az lenni... A nőiségem azonban másképp formálódott, mint a tiéd. Hiába vagyok huszonnyolc évvel fiatalabb nálad, én se autonóm, se független nem voltam egész életemben, mert mindig annyira vágytam valaki kizárólagos szerelmére. Úgy hittem, ez a visszajelzés fog beazonosítani, ez fog értelmet adni az életemnek. Hiába értelmiségiek a szüleim és hiába tanultam jól, én fiatalon csak arra vágytam, hogy jó feleség és jó anya legyek (vagyis nem érdekelt, hogy ki és mi vagyok). Mondhatnám persze, hogy ez a vallásos nevelés hatása, de ellentétnek ott van\volt az édesanyám mintája, aki hozzád hasonlóan nagyon korán tudta már, hogy mit akar kezdeni az életével. Előbb hivatásra vágyott, és csak azután a feleség- és anyaszerepre. Ha volt számomra más minta, én miért vágytam a konzervatív szerepekre?
Persze ha úgy vesszük, én egyből a nő legszebb hivatására, életfeladatára készültem: az anyaságra. Ebben csak az nem stimmel, hogy ez a hivatásválasztás nem önismeretre és tudatos döntésre épült, hanem érzelmekre, hitre és önfeladásra. Ráadásul az önfeladást nem is éltem át, annyira azonosultam a vágyott szerepekkel. Eszembe sem jutott, hogy lemondok bármiről. Sőt, nyertesnek éreztem magam. Büszke feleség és boldog édesanya voltam évekig. Hogy az a fiatal lány, aki annak előtte voltam, az eltűnt szem elől? Hát annyi baj legyen! Ugyan miért lázadtam vagy szenvedtem volna valamiért, amit magam nem tartottam sokra és nem is voltam kíváncsi rá? Persze azért néha szenvedtem egy kicsit, de nem az elvesztett önmagam, hanem a vágyott és meg nem kapott szeretet miatt. Abból nekem sosem volt elég. Mások szeretetével mértem önmagam. (...)
Számomra tehát hosszú ideig az önfeladás volt a nőiségem legfontosabb jellemzője (és csak soká jöttem rá, hogy ez miért veszélyes). A nőiség lényegét pedig, azt az összetettet, amit a szerelemmel kapcsolatosan te is felsoroltál már az egyik írásodban, én a következőképpen fordítom át: a nő nőiségének birtokában lesz képes arra, hogy a vágyott férfi számára minden legyen (felesége, anyja, szeretője, barátnője, múzsája, lánya, húga, nővére stb.), miközben természetesen önmaga is marad." Ablonczy Anna
Polcz Alaine, 2009, Befejezhetetlen, Pécs, Jelenkor Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése