Három éve kaptam egy kabátot. Talán kezdődhetne így a történet. A kilincsre akasztva névtelenül. A címkéjén egy olyan márkanévvel amit mindig is szerettem volna. Az igazi történetét most három év múltán tudtam meg, miután az érzelmek lecsillapodtak, a felelőtlenség és az önzés által okozott sebek begyógyultak, kapcsolatok helyreálltak. Valahogy így hangzott ez a történet: három éve életem egy szakaszában nehéz dolgokkal kellett megbirkóznom. Akkor volt, hogy bementem egyik kedvenc boltomba, amit nagyon szerettem, de nem engedhettem meg magamnak, hogy ott vásároljak. Leárazás volt és úgy döntöttem megveszek egy kabátot kárpótlásul azokért a nehézségekért amik értek, mert ennyit megérdemlek. Igen ám, de miután megvettem jött egy hang: Add oda! Nem kimondva, de éreztem egyre erősebben, hogy a kabátot oda kell adnom annak a személynek, aki annyi fájdalmat okozott nekem. Megtettem. És megtapasztalhattam, hogy Isten sokkal többet akar adni egy vászondarabnál, amit az idő és a moly megemészt... Most három évvel a történtek után egy barátnőm hozott nekem egy kabátot, amit három évvel ezelőtt vett ugyanabban az üzletben és megkérdezte, hogy kell-e nekem. Ugyanolyan szabással, mint a lányomé. Istennek már akkor gondja volt rám és tökéletes pontossággal ismeri szükségeim.
Ennyi volt a történet. Három évvel ezelőtt az a kabát nekem a kegyelem és elengedés jelképes cselekedete volt, miután majdnem válással végződött egy történet miattam. Az a kabát egy megcsalt feleség bocsánatának kifejezése volt. Most már le merem írni, mert ő elmerte mondani. S csodálom alázatát, szeretetét, erejét, mert hozzá tudta tenni azt is, hogy kívánja, legyen jó házasságom. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése