Polcz Alaine-től

"Viszont akkora keserűség volt bennem, hogy megtagadtam Istent: ha ezt hagyta, akkor nincsen.(...) Aztán rájöttem, hogy nem kértünk tőle engedélyt a háborúhoz, mi csináltuk."

"Máskor Dalmáciában, reggel mentünk a homokos tengerparton, a víz sok medúzát dobott ki éjjel. Mivel ezek az egyszerű kocsonyás állatok elpusztulnak a napon, kezdtem visszadobálni őket. Miklós rám nézett: - Nem látod, hogy nem tudod megmenteni őket? Tele van a part velük. - Mentünk tovább, ő elöl, én hátul, titokban le-lehajoltam, és beledobtam egyet-egyet a vízbe. Megfordult, és elnevette magát, kicsit gúnyosan, de mégis, mint aki megért valamit."