2013. júl. 4.

'könnyed' nyáresti poszt

nem beszélni róla senkinek. mert akinek elmondod úgysem érti meg, valahol máshol jár az esze, valami teljesen mást válaszol. pedig beszélni kellene, mert különben elpattan valami odabenn.
*
kicsit mintha mindenki megváltozott volna. vagy talán pont én vagyok az aki megváltoztam? nem tudom. és azt sem, hogy mit fog kihozni belőlem ez a nyár. jót vagy rosszat.
*
hol voltál 20 éven keresztül, amikor csak arra lett volna szükségem, hogy kimondd szeretlek, hogy megdicsérj, ha valamit jól csináltam? hol volt 20 éven keresztül az az apa, aki megmutatja, hogy lehet hibázni és lehet bocsánatot kérni, akitől megtanulom, hogy néha elrontja az ember, de olyankor sem áll meg az élet? aki elismeri ha elrontott dolgokat és kimondja, hogy sajnálom... holt volt 20 éven keresztül, az aki megtanított volna kimutatni az érzéseket, a fájdalmat, az örömöt, a büszkeséget és igen a szomorúságot ha kell? hol volt az akitől megtanultam volna beszélni a fontos dolgokról és kimondani, azt amit ki kell, akitől megtanultam volna, hogy hogyan kell a pénzt kezelni, emberek között magabiztosan mozogni, a jogaimat érvényesíteni? hol voltál apa?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése