egyszer régen

Én hatalmas indulattal és minden erőmmel akartalak szeretni, olyan szeretettel ami mindent akar, ami testet-lelket kíván. Ami nem elégszik meg a hívás ígéretével, hanem késő éjszakáig várja, hogy tényleg fel is hívd... De nem tudtál mindent adni. Te nem akartál, vagy nem tudtál magadról beszélni igazán. Én kizárólagosságot akartam, azt hogy egyedül én létezzek számodra, mert a nagy szenvedélyek nem tűrnek meg mást, nem osztoznak a szeretett lényen. De te nem akartál mindent adni, s akkor nem értettem és játszmáztam... Aztán kezdett tisztulni a kép és megértettem, hogy vannak emberek akiknek a helyét nem vehetem át, mert Istentől kaptad őket ajándékba.