Másodpercek töredékére vagyunk a világok égésétől. A vihar előtti csendet igyekszik késleltetni a most még hangos Európa. A most még magát hangosan kereszténynek valló Európa, de annak lényegét már elfelejtő, talán igazán soha meg sem értő, sem nem gyakorló "keresztény" Európa. Feje felett ott a kérdőjele. Meghasonulni vagy elkezdeni végre hasonlóvá válni ahhoz, akiről nevezzük magunkat. Befogadni a menekülő áradatot, irgalmat gyakorolni, és ezzel kitenni magunkat mindannak a veszélynek, amit az iszlám magával hoz, ám mégis krisztusinak maradni. Vagy bezárkózni és védőbástyák mögül őrizni az úgynevezett keresztény Európát, arcul köpve ezzel a kereszténység valódi üzenetét. Meg kellene látni az óriási lehetőséget, hogy ki sem kell tennünk a lábunkat, házhoz jön a missziós terep. Talán pont Isten kegyelme felénk a menekülő embertömeg, hogy felrázza Európát az álomból, és lehetőséget adjon egy ébredésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése