beúsztam mélyre, ahol már nem ér le a lábam, és fekszem a víz tetején. fülemet ellepi a víz, és elnyeli a világ zaját. időnként hűvös áramlatok libabőröztetnek. felettem sirályok szállnak lustán. úgy képzelem, én is egy vagyok közülük, és lebegek az aranyhasú felhők alatt. most jó. most kerek minden. a világ tökéletesen gömbölyödik körém.
.
.
.
a hajnali órák magányában fázósan gömbölyödtem össze. átfordultam volna a másik oldalamra, hogy orromat a hátába fúrhassam annak a jó szagú másiknak, de tudtam, hogy csak hűlt helyét találnám egy szenvedélynek és neki, aki egészen sosem volt ott. aki egészen sosem lehetett ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése