2015. nov. 12.

súlytalan

a ziháló csendben megfogant az élet akarva is akaratlanul,
mint tudat legmélyén a vétkes gondolat, a félelem ejt most rabul,
s vasmarokkal szorítja kincseket rejtő porcelán koponyád.
a szövet alatt lüktető sejtek előrejelzik a véges öröklét titkát.
de, mint a statisztikák szerinti minden tizedik,
szinte észrevétlen ment el ez az élet is
egy emberöltővel korábban, mint illett volna,
vért és könnyeket hagyva csak az utókorra


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése