"Amikor Levin arra gondolt, mi ő és miért él, nem talált rá választ, s kétségbeesett, de amikor abbahagyta önmaga faggatását, mintha tudta volna, hogy micsoda s miért él, olyan szilárdan s határozottan cselekedett és élt, sőt ebben az utóbbi időben sokkal szilárdabbul ás határozottabban, mint azelőtt.(...) Az elmélkedés kétségek közé vetette, s megakadályozta, hogy lássa mit kell és mit nem kell tennie. Amikor azonban nem gondolkozott, hanem élt, egy csalhatatlan bíró jelenlétét érezte állandóan magában, ez döntötte el, hogy két lehetséges lépés közül melyik a jobb és melyik a rosszabb, s mihelyt nem úgy járt el, ahogyan kellett, azt rögtön megérezte."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése