"Nem él bennünk igazi ösztönző erő, hogy a tanítás vagy a szociális munka lehetne életünk nagy feladata - tudjuk hogy akár sikereink csúcsán is örömmel hagyunk ott mindent, csak az "igazinak" otthont teremthessünk. És közben tudat alatt állandóan ott visszhangzik, hogy az igazi talán sohasem jön. A nagy szerelem csak nagyon keveseknek adatik meg. Talán mégis az a munka életünk fő műve, amelyet jobb híján csak a várakozási idő kitöltésének szánunk."
A nőkről egy idézet. Számomra nagyon találó. És éppen most kerül a kezembe ez a könyv csak úgy a semmiből. Most amikor már pár hete küszködök ezzel a kérdéssel. Hol a nő helye a világban? Mindemellett rátaláltam Polcz Alaine Befejezhetetlen című könyvére amit csak úgy lekaptam a polcról a könyvtárban, mondván hogy ezt az egyet még nem olvastam tőle. És elkezdem olvasni és rájöttem, hogy a szerelemről szól. Nem tudom letenni, de még nem értem a végére. Majd belőle is jönnek idézetek, gondolatok, mert hát százszor jobban kifejezik azt ami bennem is megfogalmazódott már valamilyen formában. Hivatás, szolgálat, otthonteremtés, teljes átadottság...? Már megint ugyanaz a téma... :)
Közben pedig itt a tanulás kérdés. Azt mondják tanuljak valami mást is. És érzem én is hogy többre vagyok hivatva és nagyon szeretnék magyarszakot végezni, de hát mikor, miből, hogyan, milyen nemlétező energiatartalékokkal? Isten szótárában nem létezik ez a szó: lehetetlen.
És erről megint más jut eszembe mégis ugyanehhez a témához kapcsolódik szorosan...
Szeretnék férjhez menni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése