esti sugárkoszorú és emlékhordák

voltam otthon. otthon ahol mindig emlékek törnek rám. pedig nem is jártál ott... befekszem esténként az ágyamba és úgy érzem összeszorul a szívem. várom, hogy írj egy sms-t vagy felhívj és órákig beszélgessünk. pont mint karácsonykor. és akárhányszor hazamegyek ez a karácsonyi hangulat előjön. amikor éjszakába nyúlóan vártam, hogy hívj, hogy suttogva beszélgessünk vagy kiosonjak a hideg konyhába mezítláb hogy hallhassam a hangodat. 'hóbortos álmok tépnek.' miért pont otthon? annyi helyen jártunk ahol megfordulok sokszor és semmi. otthon meg ahol sosem jártál ott vagy minden zugban, illatban, fényben.

"Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása. 

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe(...)"

Tóth Árpád

"Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette." Tomán Edina