hullámvölgyek

"-Mindig is szerettem. De nem könnyítette meg.
-Miért lenne könnyű szeretni? Az életed műve vagyok és viszont. Ez a szerelem."

fáradt vagyok és beteg és borzasztó volt ez a délelőtt. a sok rohangálás, ügyintézés, szakdoga téma és konzulens választás a lehető legutolsó pillanatra hagyva mindent... ilyen a formám. még az áhítaton sem tudtam rendesen részt venni mert azon jártak a gondolataim, hogy a tanári értekezlet előtt hogyan kapjam el Matyi bácsit... és mindjárt mehetek könyvtárazni...

szeretnék kikapcsolni egy kicsit. de ha belegondolok hogy sikerült leadni a témát(!!!) és ha nem dobják vissza akkor ez is kipipálva! kevesebb stresszor kisebb nyomás...

még mindig újra magamat győzködve egy újabb kisebb hullámvölgyön túl(?) talán. lehet hogy nem kellett volna Szerelmünk lapjait néznem...

"Drága Allie!

Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom, hogy mindennek vége köztünk. Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni. Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled."