másfél óra múlva betöltöm a 21-et.
és úgy érzem mintha ugyanabban a gödörben ülnék, mint tavaly ilyenkor.
ma az esti sétám során a legfelsőbb bírósághoz folyamodtam panaszommal, hogy elfelejtkezett rólam az Isten, és most várom az ítéletet. reménységben. hogy végre szólalna meg valami ténylegesen, kézzelfoghatóan.
ott vagyok a hegyen csak Jézus már rég nincs ott. se szolgálat se jelenlét. csak én, én, én... túl sok mennyiségben és legyőzhetetlenül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése