Késő este érkeztünk meg Tiberiasba. A szokásos hummus-vacsora után kimentem az erkélyre amit egy hatalmas üvegajtó választott el a nappalitól. Sötétség borított mindent alattunk, de akkor még nem is furcsálltam, hogy sehol egy utcai lámpa fénye. Fülledt, meleg éjszaka volt és hatalmas csend. Már akkor elterveztem, hogy felkelek korán megnézni a napfelkeltét. Hajnalban kipattant a szemem, felkaptam a pokrócom és csendben kisurrantam a szobából, hogy fel ne ébresszem Mónit. A nappaliba érve elállt a lélegzetem. Alattunk ott terült el a Genezáret a felkelő nap fényében rózsaszínre festve. Életem legcsodásabb napfelkeltéjét néztem végig a pokrócba burkolózva az erkélyen, miközben egy galamb csapat szállt fel a szomszédos ház tetejéről és rótta a köröket a tó felett. És most megint elkapott a vágy, hogy újra ott legyek... hisz hogy is felejthetnék el Jeruzsálem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése