nagyszemű kökénybokrok suhannak el a vonat mellett.
szemem előtt héber betűk krikszkrakszjai a papíron.
újabb szeplők gurultak lopva a karomra az éjjel és boldogan virítanak az elkésett nyári napsütésben.
múlandó kis jószág az ember. és mégis élek egyik napról a másikra olykor levegőért kapkodva, és néha boldogan.
múlik a varázs és az éjszaka. de helyette ott van valami sokkal édesebb izgalom a mesélésekben, a tekintetedben, a nevetéseinkben és a könnyeimben.
"nem tudok én meghalni se ,élni se nélküled immár"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése