séta

Őszillat és csend az Istenhegyen.
Zörgő falevelek és napfény a lépteim a nyomán.
Lépcsősorok és fejem fölé hajló lombok.
Öreg villák és elhagyott kertek.
Gesztenyések és térdig érő fű.
Csend illata és Isten az őszi hegyen.

Radnóti Miklós: Mivégre?

"Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,

és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.

Térj vissza, – szól egy hang ilyenkor,

csak ülj a földre és beszélj az égre.

Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.

A szék lábától, nézd csak! balra Kína

és jobbra lóherés örök vadászmezők.

Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?

nem érdekel már honnan fú a szél? -

Az ember egyre vénül, verset ír, tanít…

“Csak ülj a földre és beszélj az égre.”

S nem ül le. S nem beszél.

Felnő és azt se tudja, hogy mivégre."