"gettóegyház"

- Gyere, te is közénk tartozol! - mondták, és már húzott is valaki karomnál fogva a készülő csoportképbe. Egy hónapnyi 'sehol nem találom a helyem' érzés után, jó volt megtapasztalni azt, hogy van ahol befogadnak, ahol felvállalnak, ahol örülnek ha újra látnak. Még akkor is, ha különbözőek vagyunk, ha más vallásúnak mondjuk magunkat, vagy ha nem csekély a korkülönbség köztünk. 

És emellett mi ma a kereszténység? "Önszórakoztató gettóegyház", ahogy a váci püspök fogalmazta meg, találóan. Közösségeket alkotunk, ahol csak azt fogadjuk be aki fiatal, aki menő, aki "bennszülött" a szektában. És nem csak a befogadásról van szó, hanem csak azokat hívjuk meg, akik hasonló anyagi helyzetből érkeznek, akikkel egyezik a politika nézetünk, a bőrszínünk. Olyan közösségeket hozunk létre, ahol saját véleményed nem lehet, ahol birka mód az egyszemélyes vezetés hangját kell visszhangoznod. S hosszas mérlegelés után, csak olyan embert hívhatsz el magaddal, aki maga is lelkes elkötelezettje (vagy inkább lekötelezettje) egy személynek, akit sajnos nem a 'názáretiként' szoktak emlegetni. Létrehozunk egy közösséget, amiről az oda nem tartozónak tilos beszélni, és ha mégis rákérdez ijedten hallgatunk el, és kérdezzük meg honnan tud róla...

Nem hiszem, hogy a Názáreti erre gondolt, amikor azt mondta szeresd felebarátodat, mint önmagadat, amikor lehajolt az elesettekhez, a betegekhez, a szegényekhez. Amikor bűnösökkel evett együtt és szóba állt a samáriai asszonnyal.