néha elképesztő méreteket ölt hiányod. csak úgy előterem a semmiből és vállamra ül. aztán már a földön fekszem, rám ül és fojtogat. majd együtt ballagunk kéz a kézben a Duna parton mintha mi sem történt volna.
"De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése