"Nem érzem azt, hogy nem szerettél, hogy nem tartoztál hozzám. Hogy nagy költő voltál, mit érdekel az most engem, vagy a múltban, ezt úgyis tudtam. Magadért szerettelek, azért az őszinte, kínlódó, szertelenül kutató éhes magadért. Köteteid címét sorolom fel és benne van minden emberi szenvedésed, keresésed. Sokszor gubóztál magadba, azt hitted, nem érzem, mi van Benned. Milyen alázatos szerelemmel hittem benned és mindezek a jó érzéseim fennakadtak a világ ág bogán, ahogy írtad." (Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése