van úgy, hogy egyedül találom magam, és olyankor csak a verseid vannak itt, és olvasom őket hangtalan újra és újra. így mégis közelebb vagy, és mint óriás takaró borulsz rám.
érzem pilláid vergődését homlokomon, és hallom a szívedet elütni az éjfélt. kissé sietve, de ez ilyen közelről megbocsátható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése