ledőltem aludni délután, és veled álmodtam. beléptem egy terembe, aminek ott álltál a végében, kockás, favágó ingben. tiszta apád voltál. nem is néztél rám, de amikor megpillantottalak akkorát dobbant a szívem, hogy felébredtem rá. majd percekig ültem, hallgatva a szabálytalan kalapálást odabent. félreverték a harangokat, de hiába. eloltani ezt már úgysem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése