égszínkék tengerszem partján ülök. feltűröm a nadrágomat. meztelen lábfejemet a jeges vízbe mártom. óvatosan felállok, és egyensúlyozok a sima köveken.
valahogy így képzelem el a szerelmet. olyannak, mint amilyen ez a tengerszem. ahogy a csúcsról ereszkedsz lefelé, a távolból még rózsaszínben tündököl. s mikor a partjára érsz, már kék és tiszta, mint a júniusi égbolt. belenézel, és magadat látod a másik szemében. pontos képet kapsz magadról a zavartalan tükréből.
viharban haragoszölddé válik, szikrákat hány az ég szemére és olykor sziklákat nyel el, vagy le, büszkesége gyanánt. majd elcsendesedik két ölelő partja között.
elmenőben pedig szürke és szomorú. mint tengernyi könny a szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése